Tapétázási munkálatok

Régi tapéta eltávolítása:

A régi tapéta felületét tapétaleoldó folyadék vizes oldalával kell áztatni, így a tapétát könnyebb eltávolítani a falról. A tapétaleoldó folyadék legfontosabb tulajdonsága, hogy behatol a tapéta szerkezetébe, gyorsan és könnyen feloldja a tapétán lévő ragasztóréteget. A tapétaleoldó folyadék kedvező tulajdonságainak köszönhetően a felület előkészítési munka legkellemetlenebb részét rövidebb idő alatt és könnyebben lehet elvégezni. A nedvesítés elvégzéséhez a leghelyesebb széles ecsetet vagy bolyhos festőhengert használunk. A vastag tapétát, különösen a vízálló felületű tapétát először perforálni kell, ami lehetővé teszi a készítmény behatolását a ragasztórétegbe. A perforálást kaparókéssel, drótkefével, vagy az un. Sündisznóhengerrel lehet elvégezni. A tapéta lehúzását, felülről lefelé kell elvégezni, szükség esetén a spaklit lehet segédeszközként használni.

Az új tapétát általában nem szabad a régire felragasztani. A régi tapéta alatt nem látható egyenetlenségek és az átlapolások az új tapéta felhelyezése után jól láthatóvá válnak, ezért a régi tapétát el kell távolítani. A régi vékony papírtapéta viszont -az átlapolások eltüntetése után makulatúraként használható. Az átlapolásokat ilyenkor ki kell csiszolni, majd simává kell glettelni.

Nem tapétázott a felület esetén, a régi falfestéket is simítólapát (spakli) segítségével le kell vakarni.

A vakolat javítása:

A vakolatjavítási munkát megfelelő glettanyaggal (poralakú glett, vagy modern praktikus felhasználláskész glett) kell végezni.

Az anyag megszáradása után a töltőanyagot a vakolat szintjéig le kell kaparni, csiszolni. A foltokat, különösen a zsíros foltokat, mosófolyadékot tartalmazó melegvíz alkalmazásával alaposan le kell dörzsölni, majd vízzel le kell öblíteni.

A tapétázást leghelyesebb felületsimító glettanyaggal glettelt, majd csiszolóvászonnal simára csiszolt felületen végezni.

Fal alapozása:

A fal előkészítésének utolsó fázisát, a falfelület alapozása jelenti. Az erre a célra használt tapétaragasztó felhígított keveréke, vagy falfix a falon vékony filmréteget képez, amely meggátolja, hogy a ragasztót a fal túl nagymértékben szívja be.

A tapéta felragasztását legkorábban az alapozó száradása után lehet megkezdeni. Ezt az idôt a mennyezet festésére lehet kihasználni (amennyiben az nem lesz tapétázva).

Festési munkákat, mindig a mennyezetnél kell kezdeni.

Ragasztó előkészítése:

Érdemes a tapéta anyagát (papír, hab, selyem vagy vlies) figyelembevéve a ragasztó típusát kiválasztani. A ragasztógyártó ipar ma minden tapétatípusra kínál megfelelô ragasztót. Alapvető szabály, minél vastagabb a papír, vagy minél nagyobb a nedvszívó képessége, annál vastagabban kell felvinni a ragasztót.

A Bartoline tapétaragasztó vízben jól oldódik, és rendkívül kiadós. A ragasztó felhasználása elôtt a csomagoláson található használati utasítást figyelmesen el kell olvasni.

A Bartoline tartós, kiadós, jó kezdeti tapadással rendelkezik, ugyanakkor megmarad a korrigálás lehetősége, a tapéta alsó rétegét jól nedvesíti, ellenáll a hőmérsékletváltozás hatásainak, könnyen keverhető és feloldható, kikeverés után csomómentes.

Tapéta felragasztása:

A munka megkezdése előtt a tekercseken lévő címkét figyelmesen tanulmányozzuk át, egyenként ellenőrizzük a típus- és gyártási számot. Eltérő számok, vagy betűk arra utalnak, hogy a tekercsek nem azonos gyártásból származnak. Ilyen esetben fennáll a színárnyalat eltérés veszélye, ezekből a különbözô gyártásból származó tekercseket, csak külön megfelelô felületen lehet felhasználni. Tapétacsíkok vágásakor ügyelni kell azok hibátlan voltára, illetve a nyomott felület hibátlanságára. A tekercsekben elhelyezett etikett címkéket a tapétázás befejezéséig meg kell őrizni. Reklamációhoz a hibás árút és a gyártási számot tartalmazó valamennyi címkét vissza kell szállítani. Ezért a felhasználó csak azután adja ki kezéből a címkéket, és a maradékokat, ha a megszáradt tapéta hibátlan, és megbízója átvette a munkát.

A tapétázás előtt az elektromos berendezések biztosítékait ki kell kapcsolni, valamint -amennyiben lehetséges- a padló szegélyléceit fel kell szedni.

Ezután meg kell mérni a falak magasságát, több helyen (a padlótól a tapétázandó falfelület felső szegélyéig). Ahol a legmagasabb, figyelembevéve 2cm-rel meg kell növelni, ez egyenlő a tapétázási magassággal. Falra felragasztandó tapétacsíkok számának meghatározása után meg lehet kezdeni a tekercsek felvágását. Mintás tapéta esetén a vágást úgy kell elvégezni, hogy a minta megfelelően illeszkedjen. Fontos megjegyezni a következőt, a mintás tapéta felületén a minta ismétlődik, az ismétlődő jelleget a tapéta felhelyezésekor figyelembe kell venni, azaz a tapétát úgy kell felragasztani, hogy a megfelelő részek kerüljenek folytatólagosan egymás mellé.

A ragasztó felhordását egyenletesen széles ecsettel kell végezni, először a tapétacsík közepén hosszanti irányba, majd keresztbe a szélek irányába. Ügyelni kell arra (figyelmet fordítva a szélekre) hogy a ragasztó a tapétacsík teljes felületét befedje. A ragasztóval bevont tapétacsíknak nedvesnek és lágynak kell lennie. A ragasztó túl gyors megszáradásának megakadályozása érdekében, a ragasztóval bevont tapétát össze kell hajtani, úgy hogy a papírréteget a ragasztó egyenletesen átitassa. Ez a pihentetési idő. Három-négy tapétacsíkot kell ragasztóval bekenni, majd összehajtani és a falra való felragasztás sorrendjében félretenni. A rosszminőségű vékony tapétát kevesebb ragasztóval, ne vagy csak rövid ideig pihentessük. A Vlies (gyapjúrost) tapétánál elegendő a fal ragasztózása, mert itt nem szükséges pihentetési idő, mivel ez a tapétafajta nedvesség hatására is mérettartó, ezért azonnal felrakható.

A tapétázást a szoba egyik sarkánál kell kezdeni úgy, hogy az elsô tapétacsík körülbelül 0,5cm szélességben átérjen a szomszédos falra, erre a fal egyenetlensége miatt van szükség. Tehát nedves tapétával jelöljük ki több pontban és a saroktól a tapéta szélességében függőleges vonalat kell a falon (függőón segítségével) kijelölni, illetve ceruzával meghúzni. A tapéta felragasztását felülről lefelé kell végezni. Fogjuk meg a tapétacsík két felső sarkát és hagyjuk, hogy saját súlyánál fogva nyíljon szét. A tapétacsík függőleges széleinek párhuzamosnak kell lenni a függőón segítségével kijelölt vonallal. A tapéta felső szélének a tapétázandó felület felső széléig kell érnie.

Festőhenger, vagy keményszőrű ecset, műanyag tapétázó lapát segítségével nyomjuk le, és simítsuk ki a felragasztott tapétát, hogy az alatta lévő levegőbuborékok eltávozzanak. Annak érdekében, hogy a tapéta egyenletesen tapadjon, illetve a ragasztó megfelelő szétterítése céljából a tapétacsíkokat a széle felé irányuló függőleges és vízszintes mozdulatokkal kell kisimítani.

A tapétacsíkokat egymás után úgy kell felragasztani, hogy ne legyen közöttük hézag, illetve a tapéta mintája megfelelően illeszkedjen. A kinyomódott ragasztót azonnal le kell törölni, mosni.

A tapétacsíkok falon történő illesztésének három módja van:

1. A papírból készült vékony tapétát átlapolással is lehet illeszteni, ilyenkor nincs szükség makulatúrára (alaptapéta).

2. Az illesztés másik módja, amikor a két lapot átlapolással ragasztjuk a falhoz, majd az átlapolást középen átvágjuk és a leesô széleket eltávolítjuk. Ennél a módszernél már szükséges makulatúra ragasztása is.

3. Az illesztéses módszer melynél szintén szükség van makulatúrára. A makulatúra szerepe, hogy megakadályozza az illesztéseknél a tapéta száradás utáni szétnyílását.

Nehezen tapétázható helyek, és befejező munkálatok:

Sarkok: A tapétát nem szabad központosan a sarokra helyezni, hanem a meghúzott vonalra kell helyezni. Mind a külső, mind a belső sarkoknál ezt az eljárást kell követni.

Ajtó és ablakmélyedések: A vonatkozó ajtó -illetve ablakmélyedés méreteinek megfelelő alakú formát kell kivágni, a felső (derékszögű vagy ferde) szélig illesztve, alul-felül 2cm-rel megnövelve a méretet az átlapoláshoz. A csík szélességének a vonatkozó bemélyedés szélességével kell egyenlőnek lenni, az átlapoláshoz 2cm-t kell hagyni. Ugyanezen a módon kell az ablak alá, vagy a tokhoz való alsó tapétacsíkok mérését is elvégezni. Ez ajtó és az ablak körüli, illetve a bemélyedések sarkainál lévő tapétacsíkok felragasztása a sarkoknál követett módszer szerint történik.

Mennyezet: Leghelyesebb, ha a tapéta mennyezetre történő ragasztását két ember végzi.

Tapétacsík szélei: Amennyiben a tapéta szélei száradás közben elválnának a faltól, ez azt jelenti, hogy ott a ragasztóréteg túl vékony. Ilyen esetben a tapétát fel kell emelni és a tapétaszélek leragasztására szolgáló utánjavítót és szélragasztót, vagy bordűrragasztót kell egy kisebb kefe vagy maga a tubus csőrének segítségével a tapéta alá kenni és visszanyomni.

Elektromos dugaszolóaljzatok és kapcsolók: A már leszerelt elektromos szerelvények dobozai felett a tapétát a falra fel kell ragasztani, majd a dugaszolóalj belső pereme mentén ki kell vágni. A dugaszolóalj fedelét csak a tapéta megszáradása után kell visszatenni.

Vlies (gyapjúrost) tapéták festése:

Amennyiben gyárilag festetlen Vlies alapanyagú tapétát választunk, ezeket mindenképp át kell festeni. A fűrészporos, vagy üvegszövet tapétákkal ellentétben, itt a megszokott egyszerű átfestést kivéve számos lehetőség van a kívánt hatás eléréséhez.

A tapétát, vagy a szegélyt tapétázás után híg, jó minőségű diszperziós festékkel áthúzzuk. Eredményként egy matt, fedett felületet kapunk.

A tapétát, vagy a szegélyt tapétázás után híg, jó minőségű diszperziós festékkel átfessük, majd egy nedves rongy, vagy kemény szivaccsal áttöröljük. A mélyedésekben megmarad az eredeti szín, míg a hab tetején visszamaradt festék egy része még felszívódik, ezáltal a minta szépen kirajzolódik.

A tapétát, vagy a szegélyt tapétázás után híg, jó minőségű diszperziós festékkel átfessük, majd egy nedves rongy, vagy kemény szivaccsal áttöröljük. A második színtónust festékkel átitatott hengerrel nyomás nélkül vihetjük fel a mintára. Eredményként egyedi felületet kapunk, ahol különösen jól kiemelkedik a minta.

A tapétát, vagy a szegélyt tapétázás után híg, jó minőségű diszperziós festékkel áthúzzuk. Majd egy festékkel átitatott szivacsot marokra fogunk és nyomkodással visszük fel a kívánt színt a felületre (ez a pontozás). Egy keskeny kartonpapírral, vagy védőcsíkkal megakadályozhatjuk, hogy a nem kívánt rész festékes legyen. Eredményként egy látványos, természetesen ható és teljesen egyedi felületet kapunk, amely valódi kézimunka.

A tapétát, vagy a szegélyt lazúrral (acryl vagy falazúr) átfessük. A habosított és a vékony felületen a festék eltérően szívódik fel, így egy természetesen szép felületet kapunk.

A tapétázás előtt a tapéta, vagy a szegély hátoldalát vízzel hígított diszperziós festékkel vagy lazúrral (acryl vagy falazur) henger segítségével bekenjük. Ezáltal a vékonyabb részen a festék átszivárog, a kiemelkedő részek pedig teljesen fehérek maradnak.